A farmakogenomikának ma alapvetően két fontos célja van. Egyrészt, hogy DNS/RNS szintű vizsgálatokkal új gyógyszercélpontokat és hatóanyagokat keressen, másrészt annak a vizsgálata, hogy az emberek közötti genetikai különbségek hogyan befolyásolják a kezelésekre, gyógyszerekre adott választ. A szerzők összefoglaló közleményükben ez utóbbi témában foglalják össze az asthma farmakogenomikájának fontosabb eredményeit. Különböző vizsgálatok alapján az asthmások közel fele nem reagál megfelelően a terápiára, sőt egyeseknél súlyos mellékhatások alakulnak ki. Becslések szerint a gyógyszerekre adott válaszokban mutatott egyének közötti különbségek 60-80%-áért a genetikai különbségek a felelősek. Az asthma farmakogenomikájában jelenleg ismert eredmények olyan genetikai variációkhoz tartoznak, melyek a gyógyszerek célmolekulájában, vagy a hozzá tartozó anyagcsereúton találhatók. Az eddigi eredmények közül kiemelkednek a b-receptor-agonisták hatását befolyásoló polimorfizmusok a b2-adrenoceptor génben. Szintén több érdekes eredmény született a leukotriénmódosítók és a kortikoszteroidok hatását befolyásoló genetikai variációk vizsgálatában. Bár jelenleg a farmakogenomika a gyógyszerhatásoknak/mellékhatásoknak csak a töredékét tudja magyarázni, az elmúlt évek fejlődésének üteme és a nemzetközi szándék alapján prognosztizálható, hogy néhány éven belül a farmakogenomikai eredmények száma és értelmezésük funkcionális (pl. prediktív) következménye lényegesen megnő. Nagyon valószínű, hogy a nem is olyan távoli jövőben a farmakogenomikai előrejelző vizsgálatok megjelennek a klinikai orvosok mindennapjaiban