A szerző áttekinti 1970-től napjainkig a vérkészítmények előállításával és alkalmazásával foglalkozó legfontosabb nemzetközi (különösen az Európai Unió által kiadott) jogszabályokat. Megállapítja, hogy azok egymással szorosan összefüggő, egymásra épülő, az egyes korok ismeretei, szakmai, jogi, etikai preferenciái szerint fejlődő egységes rendszert alkotnak. Kezdettől általánosnak tekinthető a "transzfúzió" fogalmának "transzfúziós lánc"-ként történő értelmezése. Az Európai Parlament és Tanács 2001/83/EC és 2002/98/ EC számú direktívái az emberi vérből és plazmából előállított labilis és stabil vérkészítmények előállítását - a helyes gyógyszergyártási gyakorlat előírásait alkalmazva - egységes elvek szerint szabályozzák. Kiemelten foglalkoznak a termék előállító tevékenységet felügyelő illetékes hatóság szerepével, a donorra és/vagy a recipiensre veszélyt jelentő helyzetek és mellékhatások jelentési kötelezettségével, valamint az adatok követhetőségét biztosító dokumentációval. A véradók alkalmasságának közösségi szinten egységes megállapítása, valamint a vérkészítmények előállítása és minőségbiztosítása tárgyában a szakmailag karbantartott korábbi tanácsi ajánlások a hatályosak. Az Európai Uniónak a vérellátással és a vérkészítmények alkalmazásával kapcsolatos jogszabályainak jelentős része már beépült a hazai jogrendbe. A rendelkezésre álló kb. egy év alatt azonban további rendeletek, adminisztratív intézkedések kiadására van szükség.