Az orvosi foglalkozási szocializációnak - a hivatásszemélyiség alakításának - elsődleges célja képessé tenni a hallgatókat az orvosszerep későbbi eredményes gyakorlására. Vizsgálatunk célja az orvosi pályaszocializáció komplex feltárása volt: megismerni a hallgatók származási, családi hátterét, pályaválasztási körülményeit, motivációit, képzéssel való elégedettségét (a képzés egésze, az elméleti tárgyak, a gyakorlat, a magatartástudományi tantárgyak vonatkozásában), az orvosi identitás alakulását, az orvosi szereppel kapcsolatos véleményeket, felkészültséget, valamint a jövőbeni szakmai terveket, elképzeléseket. Ehhez kapcsolódóan alapvető fontosságú a hallgatók véleménye arról, hogy a későbbi, sikeres orvosi szerep megvalósításához mely ismereteket, készségeket tartanak fontosnak, illetve az orvosi szerepkör betöltéséhez mennyire érzik felkészültnek magukat, mennyire tartják megfelelőnek tudásukat, s magabiztosnak önmagukat. A felmérés önkitöltős kérdőívvel történt, 503 orvostanhallgató részvételével. Az orvostanhallgatók között jelentős a pályával gyermekkorban azonosulók száma, akiknek pályaszocializációs útja is más, mint a hivatást később választóké. A pályaszocializáció során gyermekként azonosuló és a pályára csak későbbi életkorban fogékony hallgatók között szignifikáns különbségek mutathatóak ki. A pályaválasztási motivációk közül legjelentősebbek az altruisztikus motivációk. A hallgatók orvosszerepről való elképzeléseinek legfontosabb jellemzője, hogy a későbbi eredményes gyógyító tevékenységükhöz a gyakorlati tapasztalatot, a betegekkel való megfelelő kommunikáció készségét, valamint az elméleti felkészültséget tartják jelentősnek. Felkészültnek leginkább a betegekkel folytatott megfelelő kommunikáció, a beteg pszichés magatartásának és szociális helyzetének megismerése, illetve az általános elméleti tudás terén érzik magukat. Eredményeink jelentős eltérést tártak fel a hallgatók által fontosnak tartott, valamint a megfelelően elsajátított készségek, képességek, tudás terén. Ez a felismerés az orvosi curriculum újabb átgondolásának szükségességére, azon belül a magatartástudományi tantárgyak fejlesztésének igényére hívja fel a figyelmet.