A szerzők vizsgálták a genetikai indikáció alapján végzett amniocentesist és cordocentesist követő foetomatemalis transzfúzió mértékét és a terhességek kimenetelét. Háromszáznegyvenöt amniocentesis és 268 cordocentesis során létrejövő foetomaternalis transzfúziót a beavatkozást követő anyai szérum alpha-foctoproteinszint-változás mérésének segítségével számították ki. A két csoportban összehasonlították a beavatkozás időtartamát, a lepény elhelyezkedését, a transzplacentáris behatolások arányát és a terhességek kimenetelét. Az átlagos foetomaternalis transzfúzió 6,2 pl volt az amniocentesisek és 61 ul a cordocentesisek után (p<0,0001). Mindkét csoportban nagyobb volt az átlagos foetomaternalis transzfúzió a mellső fali lepény elhelyezkedése (p<0,05) és a transzplacentáris beszúrások (p<0,05) esetén a hátsó fali lepény elhelyezkedéshez, illetve a nem transzplacentáris behatolásokhoz képest. A transzplacentáris behatolások gyakorisága nagyobb volt a cordocentesisek között (p<0,05). A beavatkozás átlagos időtartama cordocentesis esetén hosszabb volt, mint az amniocentesisnél (p<0,0001). A magzati veszteség az amniocentesis után 1,2%, a cordocentesis után 0,9% volt (p<NS). A foetomaternalis transzfúzió arányosan növekszik a beavatkozás időtartamával, nehézségével, valamint feltehetően a penetrált foetomaternalis határhártyák számával. Habár a cordocentesist majdnem tízszeres foetomaternális transzfúzió követte az amniocentesishez képest, a magzati veszteség tekintetében nem mutatkozott szignifikáns különbség a két beavatkozás között.