Háttér: Számos adat szerint a szuicid viselkedésnek van egy herediter komponense, mely a szerotonerg mechanizmus zavaraival van kapcsolatban. Az erre irányuló kutatások fő célpontjai a szerotonerg rendszer proteinjeit kódoló gének.Módszer: Három szerotonerg génpolimorfizmust vizsgáltunk (5HTTTLPR S/L, TPHA779C, 5HT1B G861 C), 114, főként nem-violens módszerű öngyilkossági kísérletet tett páciens, 112 szülő, 23 testvér és 56 egészséges kontrollszemély csoportjaiban. A genotipizálás polimeráz (PCR) reakción alapuló vizsgálat nyomán történt. A primer analizis allél- és genotípus frekvenciákat hasonlított össze a páciensek és a kontrollok közt, illetve a un. linkage disaequilibrium jelenlétét tesztelve, család alapú asszociációs tesztet alkalmaztunk (FBAT). A talált genotípusokat később felmért klinikai jellegzetességekhez és pszichológiai személyiségvonásokhoz viszonyítottuk.Eredmények: Nem szignifikáns, tendenciaszintű változást találtunt az 5HTTIPR L allél frekvenciájának növekedését illetően (P=0.000, OR = 1,57, 95%-os CI, 0.96-2.52). A többi polimorfizmus közül egyik sem kapcsolódott szorosan az öngyilkos viselkedéshez, és a FBAT sem mutatott egyik alléd átvitelét illetően sem szignifikáns gyakoriság-többletet a szülők és a leszármazottak közt. Az "újdonságkeresés" TC1 dimenzióját illetően csökkenést találtunk azokban a páciensekben, akik legalább egy S alléllel rendelkeztek (ANOVA, F=3.90, P=0.024). Egyéb személyiségvonások (TCI, Cloninger) nincsenek összefüggésben egyik genotípussal sem.Következtetések: Adataink szerint az általunk vizsgált genetikai tényezők valószínűleg nem játszanak meghatározó szerepet a nem-violens öngyilkos viselkedésben. Az 5HTTL PR S/L variánsainak azonban lehet hatása a személyiségvonásokra.