A fogászatban és az ortopédiában használatos titán-implantátumoknak az őket körülvevő szövetekkel való kapcsolata, biointegrációja nagymértékben függ felszínük morfológiájától és annak fizikai-kémiai tulajdonságaitól. Ezért a gyártási technológiában fontos feltétel az implantátumok felületének olyan eljárással való kialakítása, amellyel jól irányítható módon, kívánt formájú mikro szerkezet alakítható ki. Ehhez, a széles körben alkalmazott "homokfúvás + savazás" és a "plazma-ráfúvásos" technikák mellett kézenfekvőként kínálkozik a lézeres felületkezelési módszer. A kívánatos felületi morfológia kialakításához az implantátumok alapanyagául szolgáló titánból készült próbatestek felületét excimer lézeres kezelésnek vetettük alá. Alapvető célunk az volt, hogy a titán próbatesteken olyan felszíneket alakítsunk ki, amelyek egyrészt a csontránövés, másrészt a hámtapadás kialakulása és fenntarthatósága számára biztosítanak optimális feltételeket. Ennek érdekében - az elsőként megfogalmazott cél elérésére - nanoszekundumos (18 ns, ArF) és szubpikoszekundumos (0,5 ps, KrF) lézer-impulzusokkal ablációs lyukakat hoztunk létre a próbatestek felületén. A nanoszekundumos lézerkezelés hatására kráterek keletkeztek, amelyek széle körül csepp formájú alakzatból álló, peremszerű, horgas kitüremkedések jelentek meg, amelyek alakjukból következően mechanikus hatásra sérülékenyek. Ha a felület kezelését KrF ultrarövid lézer-impulzusokkal végeztük, akkor a kráterek körül nem képződött ilyen sérülékeny perem. A másodikként megfogalmazott cél, a lágyszövetekkel való egészséges kapcsolat kialakulásának és fenntarthatóságának érdekében a mintákat ArF lézerrel políroztuk. Atomi erő mikroszkóppal (AFM) végzett vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a nanoszekundumos lézer-besugárzás hatékony felületi simítást eredményez, ami kedvez a hámtapadás kialakulásának, de főleg a plakk-mentesítés lehetőségének, mely utóbbi alapvető feltétele a periimplantáris szulkusz egészséges állapotának. A röntgen fotoelektron spektroszkópiás (XPS) vizsgálataink azt mutatták, hogy a lézerkezelés a mikrostrukturális, morfológiai alakításon túl a felületi szennyeződés csökkenését és az oxid-réteg megvastagodását is eredményezi. Röntgen diffrakciós (XRD) vizsgálataink azt igazolták, hogy a kezelés hatására az eredeti, a-titán kristályszerkezet nem szenved károsodást, illetve nem változik meg.