A kiskorú betegek életvégi dilemmái a legnehezebb döntések egyikét jelentik. A technológia fejlődésének köszönhetően jelentősen javult a koraszülöttek túlélési esélye. Magyarországon a jelenleg hatályos jogi szabályozásban azonban nem jelenik meg szempontként a kiskorúak életminősége. Közleményünk célkitűzése, hogy összehasonlítsa a neonatológiai ellátásban (NIC) dolgozó szakszemélyzet véleményének húsz év alatt bekövetkezett változását a súlyosan károsodott újszülöttek intenzív kezelésének korlátozásáról. Kvantitatív, teljes körű szociológiai felmérések a magyarországi NIC-ekben, önkitöltős, anonim kérdőívekkel (n = 728). Az adatok értékelése kereszttábla-elemzéssel és Pearson X2-próbával történt. A válaszadók többsége a két kutatás szerint abban egyetértett, hogy amennyiben az újszülött állapota fatális, indokolt lehet korlátozni az intenzív terápiát. Általában nőtt a kezeléskorlátozás elfogadottsága, de az aktív eutanázia továbbra sem elfogadott az ellátásban. A válaszadók többsége nem elégedett a hatályos jogrenddel, megjelenik a változtatás igénye, különösen a fatális és rossz prognózis esetében. Annak ellenére, hogy a hatályos magyar egészségügyi törvény súlyos esetekben sem engedélyezi a kezelés korlátozását, a magyarországi NIC-en dolgozók jelentős hányada bizonyos esetekben megengedhetőnek tartaná, ráadásul a támogatók aránya az elmúlt két évtizedben még növekedett is. A válaszokat összevetve a hatályos szabályozással megállapítható, hogy szükségszerű a jogalkotók érzékenységének növelése, valamint a kapcsolódó jogi normák megváltoztatása.  Kulcsszavak: életvégi döntések, neonatológiai intenzív ellátás, döntéshozatali eljárás, egészségügyi jog