A szerző egy új pszichoszomatikus stresszmodellt mutat be. A hipotézis minden eleme jól ismert, de ebben az összefüggésben először publikálják. Az alábbiakban a javasolt krónikus stressz modell legkritikusabb szempontjait mutatjuk be. 1/ A stressz szimpatikus és paraszimpatikus elemeket egyaránt tartalmaz, de az utóbbiak vannak túlsúlyban. 2/ A stressz mediátora a széndioxid, az az anyag, amely képes "materializálni" a lelki változást. 3/ Emberben a krónikus stressz főként szociális jellegű; az emberek okozzák egymásnak. A krónikus szociális stressz gyakran a civilizáció, az oktatás és a tolerancia devianciái miatt jön létre. 4/ A fagyási reakció (freeze) az állatvilágban alárendelt szerepet játszik, és általában legfeljebb percekig tart, míg az embernél domináns és évtizedekig folytatódhat. 5/ A freeze döntő következménye az apnoé, hipopnoé, amely averzív pszichés hatások miatt következik be. Hosszabb fennállás után kisfokú krónikus légúti acidózis alakul ki, amely leggyakrabban obstruktív alvási apnoe klinikai formájában jelenik meg. 6/ A krónikus kisfokú hiperkapnia metabolikus szindróma irányában alakíthatja át az anyagcserét. 7/ Ezt követően különböző kardiovaszkuláris és anyagcsere-szövődmények (magas vérnyomás, érelmeszesedés, 2-es típusú cukorbetegség, depresszió stb.) alakulhatnak ki - részben genetikai és életmódbeli okok miatt.  Kulcsszavak: fagyasztási reakció (freeze), krónikus stressz, széndioxid, metabolikus szindróma, elkerülés, emberi viselked