Az agyalapi mirigy egyik gyakori, képalkotó vizsgálatokkal igazolható eltérése az üres sella jelenség, mely legtöbbször mellékleletként kerül felfedezésre, azonban tünetes esetekben számos (pl. hormonális) panaszt okozhat. Célkitűzések: A primer üres sella etiológiája még ismeretlen, ezért kutatásunk célja volt, hogy genetikai hátterét elemezzük. Korábban megállapították, hogy az obezitás prediszponál a parciális üres sella kialakulására, ez okból a testsúly-testmagasság indexszel (BMI-vel) való kapcsolatát is vizsgáltuk. Módszerek: A Magyar Ikerregiszter 118 panaszmentes ikertagja (36 egypetéjű és 23 kétpetéjű ikerpár; 74 nő; átlagéletkor 50+-14 év) natív sella-MR-vizsgálaton (Philips Ingenia 1,5 T) vett részt. Az MRI-felvételek alapján az üres sella a szakirodalmi irányelveknek megfelelően diagnosztizálásra került. BMI meghatározására OMRON testösszetétel-mérőt használtunk. Eredmények: Részleges vagy teljes üres sella 12 főnél (10%) fordult elő, a nemek között 50-50%-ban került megfigyelésre. Az átlagos BMI 29,7+-6,3 kg/m2, az átlagos életkor 51,0+-11,6 év volt. Konkordancia és a diszkordancia 1:2 aránya volt észlelhető, ami az egy- és kétpetéjűek között megegyezett. Diszkordáns ikerpárok esetében üres sella a nagyobb BMI-vel rendelkezőnél fordult elő. Következtetés: Az elsődleges üres sella viszonylag gyakori jelenség a tünetmentes populációban. Kialakulásának hátterében valószínűleg környezeti faktorok állhatnak vizsgálatunk alapján. Eredményeink megerősítették, hogy a jelenség nagyrészt a túlsúlyos középkorú populációt érinti.  Kulcsszavak: MR, genetika, öröklődés, endokrin betegségek, agy