A hosszú távú terápiák nem megfelelő betartása jelentősen befolyásolja a betegség lefolyását és kimenetelét, ezért súlyosan veszélyezteti mind a kezelés hatékonyságát és sikerét, mind a betegek hosszú távú jóllétét. A terápiás adherencia rendkívül összetett folyamat, számos kockázati- és védőfaktora azonosított, amelyek közül soknak a hátterében a páciens pszichológiai jellemzői állnak. Számos olyan gyógyszeradherencia-modellt fejlesztettek már ki, amelyek célja a betegek pszichológiai jellemzőinek figyelembevétele, az utóbbi évek kutatásai pedig a különböző személyiségmodellek és a terápiás javaslatok betartá[1]sára vonatkozó viselkedés kapcsolatát vizsgálják. Összefoglaló közleményükben a szerzők áttekintik az eddigi ismereteket, modelleket, és kutatási eredményeket a személyiség és az adherencia kapcsolatáról, ezek klinikai vonatkozásait, illetve kitekintést nyújtanak a kutatás jövőbeli irányvonalaira. Kulcsszavak: adherencia, személyiség, temperamentumok, EPQ, BFQ, TCI, affektív temperamentumok, TEMPS-A