A rövid irodalmi áttekintés szervező kerete az a gondolat, hogy az életút során klasszikus versengés van az élet során összegződő tapasztalat és növekvő metakognitív reflexiós lehetőségek - mint pozitív oldal - és a gyors mentális folyamatok megkopása, az életkori mentális lelassulás - mint negatív oldal - között. Ezt nem triviális módon keresztezi, hogy a nyelvben a mentálisan korán stabilizálódó procedurális rendszernek a nyelvtan, míg a deklaratív rendszernek az elsajátításában az egész életen át nyitott szókincs rendszere felel meg, mely ugyanakkor hozzáférésében a deklaratív rendszer érzékenysége miatt életkori romlásnak van kitéve. A nyelv és a beszéd ebben a tekintetben is sokrétű meghatározottságú: más érvényes elsajátításának és használatának életkori paramétereire. Bemutatok néhány összefoglalót a nyelvtan, a szókincs és az artikuláció változásairól az életkor függvényében. Külön kitérek arra, hogyan befolyásolják a fiziológiás öregedés során az emlékezet és végrehajtó működések változásai a nyelvi működéseket. Új mozzanatot jelent e téren is az új technológiák környezeti és kutatási szerepe.  Kulcsszavak: életkor, nyelvtan, szókincs, életkori lassulás, munkaemlékezet, végrehajtó működések