Az ortognath műtétek tervezésénél a lágyrészek adaptációjának és kontúrjainak figyelembe vétele kiemelt fontosságú. Prospektív tanulmányunk célja a skeletalis III. osztályú páciensek bimaxilláris műtétje után, az arc különböző morfológiai régióiban bekövetkezett lágyrész-változások átfogó értékelésének elvégzése kézi háromdimenziós strukturált fényszkennerrel. Vizsgálati mintánk 12 olyan páciensből állt (6 férfi és 6 nő, átlagéletkoruk 22 +- 2,17 év), akiknek a skeletalis III. osztályú eltérése átfogó kezelésük második lépéseként bimaxilláris osteotomiát igényelt. Háromdimenziós arcképeket készítettünk egy héttel a műtét előtt (T0) és 6 hónappal a műtét után (T1) kézi 3D strukturált fényszkennerrel. A képeken lineáris és szögméréseket végeztünk és hasonlítottunk össze, illetve elkészítettük az arc 7 morfológiai régiójának háromdimenziós deviációs elemzését. Statisztikailag szignifikáns növekedést találtunk az orr- és az orralap szélességében, az orrcsúcs szögében, a felső ajak magasságában és az alsó ajak szögében. Ezzel szemben az alsó ajak magassága és az inter-labialis szög értéke szignifikánsan csökkent. A skleletalis III. osztályú betegek bimaxilláris műtétje után különböző mértékű háromdimenziós lágyrész változásokat figyeltünk meg a faciális régiók többségében, melyek közül jelentősebbek voltak a középarc, az orr és a felső ajak változásai. Ezekkel a várható változásokkal a kezelések megtervezésénél számolni kell.  Kulcsszavak: Ortognath sebészet, III. osztályú rendellenesség, arc lágyrész, háromdimenziós képalkotás