A szerző Mária Terézia (1740-1780) Habsburg uralkodó 1770-ben kiadott Generale Normativum in Re Sanitatis egészségügyi rendeletének és az azt kiegészítő 1773-ban megjelent rendelet gyógyszerészi vonatkozásait mutatja be. Ez volt az első olyan szabályozás Magyarországon, amely a gyógyszerészettel részletesen foglalkozott. A rendelet fontosabb, a gyógyszerészet fejlődését célzó előírásai a következők: patika alapításához csak az a gyógyszerész kapott engedélyt, aki patikában letöltötte az előírt tanoncidőt és utána az egyetem orvosi karának professzorai előtt eredményes vizsgát tett. A gyógyszertárvezető felel a beosztottak munkájáért. A gyógyszertárvezető folyamatosan kísérje figyelemmel a gyógyszerek minőségét, a nem megfelelőek a készletből eltávolítandók. A gyógyszerkészítésnél pontosan be kell tartani a szakma szabályait és az orvosi vény előírásait. A veszélyes anyagok raktározásánál és kiadásánál a gyógyszerész felelőssége az előírások fokozott betartása. A gyógyszerész betegségek gyógyítását nem végezheti. A cikk foglalkozik még egy 1793-ban készült egészségügyi törvénytervezettel, amely Magyarország területén lépett volna életbe. Ugyanebben az évben az Erdélyi Fejedelemség területére vonatkozóan készült egy egészségügyi szabályzattervezet, ami több részletében is eltér a magyarországi törvénytervezettől. Mindkét tervezet gyógyszerészettel foglalkozó része bemutatásra kerül. Sem Magyarország, sem Erdély területén új egészségügyi törvény nem került az országgyűlés elé.