A hasmenés és a székrekedés, amely a betegek állapotát és gyógyulását nagymértékben befolyásolhatja, gyakran megjelenő probléma az intenzív osztályon. Vizsgálatunk célja volt, hogy felmérjük az intenzív ellátásra szoruló betegeknél a széklethabitus változásának előfordulását, valamint megvizsgáljuk a lehetőségeket a hasmenés/székrekedés megelőzésében és kezelésében. Száznegyvennyolc, intenzív ellátásban részesülő beteg kórházi dokumentációját tekintettük át az életkor, a nem, az intenzív ellátás ideje, a táplálás típusa és hossza, az alkalmazott tápszerek, gyógyszerek és egyéb készítmények, a székletürítéssel kapcsolatos adatok, valamint az osztályról való távozás helyének figyelembevételével. A vizsgálatba való bekerülés feltétele az volt, hogy a beteg az intenzív ellátási egységen belül minimum négy napot tartózkodjon. A betegek az intenzív ellátás keretében átlagosan 9,72 +- 9,07 napot töltöttek. Az ellátás ideje alatt 92,6%-uknál fordult elő hasmenés és/vagy székrekedés. A táplálás típusa és az alkalmazott antibiotikus terápia hatással volt a hasmenés előfordulására és idejére (p<0,05). Az opioid szerek és az ellátás ideje a székrekedés megjelenését nem befolyásolták. A megoldási lehetőségek között probiotikum, rostos tápszer, székletfogó, valamint laktulóz alkalmazása szerepelt. A hasmenés mellett a székrekedés is probléma az intenzív ellátásra szoruló betegeknél. Kezelésükben a legjobb stratégia a következetes, protokoll által vezérelt, multidiszciplináris megközelítés. Kulcsszavak: intenzív terápia, hasmenés, székrekedés