Az első posztgenom évtized elteltével megállapítható, hogy a humán genom projekt hozadéka az alapkutatásra rendkívül jelentős volt, az orvosi ellátásban azonban a várt paradigmaváltás nem következett be, ami csalódottságot váltott ki a forradalmi változásban reménykedőkben. A kiváltó okok feltárása olyan gondolatrendszert igényel, amely alkalmas befogadni a biotechnológiai forradalom által szolgáltatott, korábban nem ismert mélységekből jövő ismereteket. A szerző egy új aspektust ajánl az eredmények értékelésére. Ha az új eredményeket a genetika eredendő transzgenerációs értelmezése mellett fejlődéstani nézőpontból is értékeljük, több kérdésben tisztább képet kapunk. A közlemény röviden bemutatja a genetika duális értelmezésének előnyeit 1. a molekuláris technológiákkal kapott eredmények klinikai értelmezésében, 2. a genetika-környezet kapcsolatának új, fejlődéstani aspektusból történő értelmezésében és 3. az új lehetőségekhez igazítandó ellátórendszer személyi feltételeinek megteremtésében. A genetika transzgenerációs aspektusa mellett a fejlődéstani szempont figyelembevétele hasznos támasz lehet kutatási stratégiák tervezésében, a kapott eredmények értékelésében, a genetika és környezet kapcsolatának értelmezésében és az egészségügyi ellátórendszer szervezésében egyaránt.