A gyermekkori pszichiátriai zavarok többségének hátterében a központi idegrendszer fejlődésének elmaradása fedezhető fel. A fejlődési zavarok egy körére jellemző az adott szituációban helytelen viselkedések és gondolatok gátlásának képtelensége. A figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar (ADHD) impulzív tünetei, a Tourette-féle zavar (TS) akaratlan mozgásai, a kényszeres zavar (OCD) gondolatai és cselekvései feltehetően a thalamocorticalis gátló körök éretlensége miatt lépnek fel. Család- és ikervizsgálatok nagyfokú genetikai meghatározottságot mutattak ki, agyi képalkotó eljárások pedig a prefrontális kéreg és a bazális ganglionok érintettségét írták le mindhárom kórképben. Ezen agyterületeken végződnek többek közt az agytörzs magjaiból induló monoamin neurotranszmitter rendszerek, így a genetikai rizikófaktorok kutatása nagyrészt a dopamin, noradrenalin és a szerotonin rendszerek génjeire irányult. A dopamin transzporter és receptorok polimorfizmusai ADHD-val és TS-val mutatnak összefüggést, míg OCD-ben a szerotonerg kandidáns génekkel kaptak ígéretes eredményeket. E multifaktoriális zavarok kialakulásában természetesen a környezeti hatásoknak is fontos szerep jut, az elmúlt évek nagy esetszámú vizsgálatainak keretében sikeresen elindult a genetikai és környezeti faktorok interakcióinak feltárása is.