Kutatásunkban a nyelv és a gondolkodás egymásra hatását, ezen belül is a LEVINSON (1996) és munkatársai (PEDERSON, DANZIGER és munkatársai, 1998) által vallott nyelvi relativizmus hipotézisét vizsgáltuk a téri referenciakeretek használatának fejlődésbeli változásán keresztül. Öt tipikusan fejlődő korcsoport (3-10 év) és Williams-szindrómás gyerekek téri viszonyítási preferenciáját hasonlítottuk össze forgatásos téri feladatokban, valamint egyéb kognitív képességeket mérő tesztekben (TROG, Corsi, RAVEN, RMET). Eredményeink alapján a LEVINSON (1996) által feltételezett nyelvi dominancia feltételezése nem tartható, ugyanis az ez alapján várt erősödő egocentrikus tendencia helyett az allocentrikus referencia korral növekedő gyakoriságát találtuk, és a nyelvi fejlődést mérő teszt sem korrelált a téri referenciakeretek használatával. A téri referenciakeretek fejlődésében nagy szerepet játszik az éppen észlelhető környezet (allocentrikus és egocentrikus kulcsok a környezetben), jelen vannak evolúciós-biológiai szempontok (számít a nem, a kezesség) és a kulturális hatások is kimutathatóak (például az oktatás hatása). Önmagában a nyelvnek azonban semmi hatását nem tudtuk kimutatni.