A modern pszicholingvisztika kísérleti és gyermeknyelvi adatokat használ a téri nyelvvel kapcsolatban, hogy adatokat nyerjen az elsőbbség kérdéséről: melyik irányít, a nyelv vagy a téri megismerés a téri nyelv tagolódásában. A gazdag téri alaktanú magyar nyelvet használva ugyanebből a gondolamentből indultunk ki. Sajátosan arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire támasztják alá a téri nyelvi rendszer kibontakozása és zavarai az egyetemességi téziseket egy olyan nyelvben, ahol a kötelező jelölésnek köszönhetően bizonyos megkülönböztetések különösen jól megfigyelhetőek. Magyar adataink az ösvény szerinti megkülönböztetés (-ra és -ról) igen korai megjelenését igazolják. A tendencia mesterséges téri kifejezések tanulásánál is megjelent, és jelen volt tipikus fejlődésű és fejlődésükben megzavart csoportoknál, speciálisan Williams-szindrómásoknál is. Ugyanakkor, talán a fali lebeny fejlődési zavara követeztében, a Williams-szindrómás személyek alacsonyabb teljesítményt mutattak a téri nyelvben. Ez az alacsonyabb szint azonban ugyanolyan mintázatot követ, mint a tipikus fejlődésben. A tanulmány megkísérli összekapcsolni a térnek a nyelvben megjelenő kódolására törekvő kutatás különböző, pszichológiai, nyelvészeti, fejlődési, idegtudományi és evolúciós kereteit.