Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálatunk során az intézetünkben 1999 és 2008 között radikális cystectomiában részesült 408 beteg szövődményeit vizsgáltuk. A vizeletelterelés módja szerint az alábbi felosztást alkalmaztuk: orthotop hólyagképzés (n=335), ureteroileocutaneostomia (sec. Bricker; n=51) és kontinens ileum pouch (n=22). A szövődményeket Clavien szerint rendszereztük. A vizsgált paraméterek súlyos szövődményekkel való összefüggését előbb egy-, majd többváltozós logisztikus regresszió segítségével elemeztük. Súlyosnak tekintettük a grade 3 vagy azt meghaladó szövődményt. Eredmények: Kilencvenegy betegnél (22%) 132 komplikációt észleltünk. A betegek 15%-ának (63 beteg) volt egy, 5%-ának (20 beteg) kettő és 2%-ának (8 beteg) ennél is több szövődménye. A komplikációk 20%-a (26 beteg) tartozott a Clavien szerinti I-es, 30%-a (39 beteg) a II-es, 36%-a (48 beteg) a III-as, 4%-a (5 beteg) a IV-es és 10%a (14 beteg) az V-ös besorolásba. Az egyváltozós analízis szerint csak a testtömeg-index (BMI) mutatott szignifikáns összefüggést a súlyos szövődmények kialakulásával (OR=2,08; 95% CI 1,03-4,18; p=0,012). A vizeletelterelés módja (orthotop, illetve egyéb; p=0,060) és a sebész gyakorlata (100 cystectomia feletti műtéti szám; p=0,072) nem szignifikánsan ugyan, de szintén korreláltak a szövődményekkel. A multivariancia analízis alapján a BMI>25 (OR=2,62; 95% CI 1,23-5,55; p=0,012) és a sebész jártassága (OR=0,48; 95% CI 0,24-0,99; p=0,048) függtek össze a komplikációkkal. Következtetések: A radikális cystectomia kapcsán sok szövődménnyel számolhatunk. A beteggel összefüggést mutató tényezők (úm. BMI) és a sebésszel kapcsolatos tényezők (gyakorlat) egyaránt befolyásolják a kezelés sikerét, ezért ezeket célszerű figyelembe venni a műtét tervezésekor.