A daganatok halmozódását vizsgáltuk 293 heredaganatos (HD) beteg 1155, valamint 586, korban illesztett egészséges férfi 2309 első fokú rokonában. A rákkockázat szignifikánsan magasabb volt a HD-s betegek családjában (10,3% vs. 7,6%; OR:1,51; CI: 1,18-1,92), ami csaknem kizárólag a betegek hét fiútestvérénél észlelt heredaganatos halmozódásnak (OR 11,7; CL. 1,42-256,5), valamint 200 utódjukban a hat gyermekkori daganat (bilateralis Wilms-tumor; bilateralis neuroblastoma, medulloblastoma; ALL, histiocytosis X, heredaganat) előfordulásának terhére írható (OR: 12,9; CL. 1,54-286,2). Egyéb ismert genetikai asszociációt vagy halmozódási szindrómát nem észleltünk az első fokú rokonokban. A betegek és az egészségesek fertilitása a családok szociális körülményeit tekintve nem különbözött, ugyanakkor a kontrollok nagyobb (85%), a HD-s betegek kisebb hányada (61%) nemzette az első gyermekét még 20-30 éves kora között. A HD-s betegek családjában több leány-, mint fiúgyermek született (1,00 vs. 0,72; p=0,009), attól függetlenül, hogy a gyermek az apa kezelése előtt vagy után fogant. A betegek foglalkozása nem, a dohányzás azonban befolyásolhatta a daganat kialakulását. A fraternális heredaganathalmozódás, az utódok 13-szoros daganatkockázatemelkedése és a nemi arány eltolódása, valamint a spontán kromoszómatörékenység emelkedése mind a HD-s betegekben, mind pedig gyermekeikben a heredaganatok egy bizonyos hányadában az örökletes faktorok jelentőségét húzzák alá, amelyek hátterét a jövőben molekuláris módszerekkel kell tisztázni. Ugyanakkor a veszélyeztetett családtagok azonosítására minden lehetséges szűrőprogramban való részvételt fel kell ajánlani.