Az R-klasszifikáció a rosszindulatú tumoros betegek terápia utáni tumorstátusának leírására szolgál. Sokan félreértik vagy félreértelmezetten alkalmazzák a diagnosztikus munka során, illetve az is előfordul, hogy megannyi szakmai ajánlás ellenére nem vált a mindennapi rutin részévé. Egyszerűsége ellenére az R-klasszifikáció megadása nemcsak a reszekciós szélek tumoros érintettségének megítélését jelenti, hanem figyelembe veszi a nyirokcsomó- és távoli áttéteket is, azaz a beteg tumorát annak teljes kiterjedésében vizsgálja, így az egyik legmegbízhatóbb prognosztikus marker. A legfontosabb, hogy a beteg kezelésében közreműködő kollégák (sebész, patológus, onkológus, radiológus) ugyanazt értsék az általában a patológus által megadott R-státuson, ez előfeltétele a minőségi betegellátásnak. Ez a tanulmány ismerteti az R-klasszifikáció megadásának tematikáját és a rutinmunka során felmerülő bizonytalanságokra próbál megoldásokat találni.