Alvászavarok és rémálmok mint az öngyilkossági magatartás rizikófaktorai férfiak és nők körében / Susánszky Éva, Hajnal Ágnes, Kopp Mária
Bibliogr.: p. 256-257. - Abstr. hun., eng.
In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2011. 26. évf. 4. sz., p. 250-257. : ill.
Bevezetés: A legújabb nemzetközi vizsgálatok egyre nagyobb számban foglalkoznak a rémálmok, alvás-zavarok és az öngyilkossági kockázat kapcsolatával. A vizsgálatok többsége depressziós és PTSD-ben szenvedő betegek körében, kisebb része pedig lakossági mintákon történt. Jelen munkánkban egy lakossági mintán vizsgáljuk a kutatást megelőző 3 évben előforduló öngyilkossági magatartás (gondolat, kísérlet) és a rémálmok összefüggéseinek nemenkénti különbségeit. Módszerek: Adatbázisunk a Hungarostudy 2006-os országos reprezentatív felmérésen alapul, amely a felnőtt magyar népesség egészségi állapotának vizsgálatára irányult (N=4642). Az alvászavarok vizsgálatára az Athéni Inszomnia Skála 5 tételes változatát, a depresszió mérésére a Beck-féle rövidített kérdőívet használtuk. Az Álomminőség Kérdőívből a rémálmokra vonatkozó kérdéseket dolgoztuk fel. A feldolgozás során az öngyilkossági magatartás mindkét komponense esetében vizsgáltuk az alvászavarok és rémálmok, valamint a depresszió kockázati szerepét. Az összefüggéseket a logisztikus regresszió módszerével vizsgáltuk, korrigálva az adatokat korra, iskolai végzettségre és anyagi helyzetre. Eredmények: Kutatásunk során az öngyilkossági gondolatok és kísérletek esetében is bizonyítani tudtuk a rémálmokkal való összefüggést. Eredményeink szerint a rémálmok gyakori előfordulása az öngyilkossági kísérletek esetében közel négyszeres kockázatot jelent férfiaknál (OR=3,89) és közel kétszerest nőknél (OR=1,74). A gondolatok esetében a férfiaknál a rémálmok közel háromszoros (OR=2,97), nőknél pedig az alvászavarok másfélszeres (OR=1,58) kockázatot jelentenek. A vizsgált mintában az öngyilkossági gondolatok és kísérletek esélyét a gyakori rémálmok és/vagy alvászavarok mindkét nemnél jobban fokozzák, mint a depresszió. Következtetés: A különböző betegcsoportokon végzett klinikai kutatások eredményei után epidemiológiai módszerekkel készült vizsgálat esetében is megerősíthetőnek látszik a rémálmok önálló szerepe a szuicid problémák alakulásában.