A szerző a pszichoterápiával kapcsolatos kutatásoknak azt a csoportját tekinti át, amely a "hogyan használ" kérdésre keresi a választ. Olyan, elsősorban a 2000. évtől publikált metaanalitikai tanulmányokat elemzett, amelyek a pszichoterápiák közös hatótényezőit tűzik vizsgálat tárgyává. Megállapítja, hogy megbízható elemzések alapján a pszichoterápiák sokféleségében közös hatótényezők érvényesülnek, amelyek a terápiás hatás nagy részéért felelősek. Az egyes módszerek speciális technikáinak szerepe többnyire másodlagos, és csak a terápia előrehaladott stádiumában van jelentősége. A közös hatótényezők alapján a pszichoterápiák integratív szemlélete kerül előtérbe. Ennek alapján új - integratív - paradigmák jelennek meg a szakirodalomban, amelyeket a szerző röviden felsorol. Ezen túlmenően a pszichoterápiák integrált szemlélete egy magasabb szintű elméleti szintézist tesz lehetővé.