A perverz betegekkel való terápiás munka során idegen, kevéssé megosztható élményekkel találkozik a terapeuta. A súlyos korai kötődési zavarok mentén a felkínált viszonyulási mintázatok is többnyire szadomazochisztikusal, de a szerző hangsúlyozza, a kapcsolatba való belépés adhat csak lehetőséget a terapeutának produktívvá és élővé tenni azt. Maga a perverzió fogalmának meghatározása is nehézséget jelent, mivel a szakirodalomban nincs egyetértés a jelentésében. A mazochizmus szexuális és/vagy kapcsolati perverzió, amiben a kielégülés szorosan kapcsolódik a szenvedéshez, megalázottsághoz. A perverzió csakis a személyiségstruktúra szervezettségével összefüggésben vizsgálható. A szerző egy szexuális mazochista páciens esetrészletének bemutatásán keresztül elemzi a perverz kapcsolódási dinamikáját, aki érzelmi kiszolgáltatottságától való félelmében, "kvázi-kapcsolódásokban" a fizikai fájdalom megélésével védekezik a lelki megaláztatástól. A kapcsolati perverzió során a perverz fetisizálja, dehumanizálja a társát, mivel eszköztelen a másik létének szorongást keltő teljességével szemben. A zavarok kezeléstechnikája annak a megértéséből vezethető le, hogy a mazochizmus funkciója hogyan szolgálja az egyént: bűntudatcsökkentés, tárgykapcsolat fenntartása, önértékelés és a szelf-integritás szabályozása szempontjából. A mazochisztikus torzulások célja a függőség tagadása mellett, egy fantáziált kontroll elérése a kegyetlen és romboló anya felett. A tanulmány kitér a kezelés nehézségeire, illetve a mentalizációs technikák alkalmazását javasolja a szelfdestruktív védekezések mögötti szenvedések felmutatás mellett.