A cervixnek sokféle feladata van, meg kell akadályoznia a hüvelyflóra feljutását az uterusba, utat kell engednie a menstruációs ciklusnak és a gyermekszülésnek. Ugyanakkor kiindulópontját képezi a nők egyik leggyakoribb hámeredetű malignus daganatának, a cervixcarcinomának. A Papanicolau- (Pap-) kenet 50 évvel ezelőtti bevezetése óta a méhnyakrák előfordulása meredeken csökkent: a Pap-kenet még napjainkban is a világ legeredményesebb rákszűrő tesztje. A rákmegelőző állapot, azaz a cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN) gyakorisága jelentősen megemelkedett, holott ez nem minden esetben fejlődik tovább invazív carcinomává. A szűrés hiánya, a rossz immunstátusz, a genetikai fogékonyság, a dohányzás, a több szexuális partner, illetve a magas kockázatú ismételt papillomavírus-fertőzések (HPV 16, 18, 31, 33, 35, 45, 51, 52, 56 és 58) előidézhetik az invazív carcinoma kialakulását. Az in situ carcinoma előfordulása közel ötszörösére emelkedik a humán immundeficiencia vírussal (HPV-1) fertőzött nők esetében. A genitális laphám marad a HPV vírus preferált célpontja, de képes más helyeken is támadni: a virális DNS adenocarcinomákból, nem-differenciált (aprósejtes) carcinomákból is kimutatható volt. Átlagos, életkorhoz-számított súlyos dysplasiák prevalenciája azonban 3600/100 000 marad, az invazív méhnyakrák 60 év fölött pedig elérheti a 800/100.000 esetet évente.