Bolygónk lakosságának 2-3%-át érinti a hepatitis C-vírus-fertőzés, amely a fertőzöttek több mint felénél krónikus májgyulladást okoz, és a májzsugorodás, a májelégtelenség, a májsejtrák, az ezek miatt szükségessé váló májátültetés, valamint a májeredetű halálozás egyik leggyakoribb oka. A XXI. század első évtizedében arany standarddá vált pegilált interferon-alfa és ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban domináló G1 genotípussal fertőzött, korábban még nem kezelt betegek ~40%-a ér el tartós vírusmentességet, a korábban sikertelenül kezelt betegek ismételt kezelésekor pedig csak minden ötödik. A közelmúltban törzskönyvezett két új, hepatitis C-vírus elleni proteázgátló, direkt antivirális hatású készítmény (boceprevir és telaprevir) hozzáadásával a korábban még nem kezelt betegek csaknem háromnegyede, a korábban sikertelenül kezelt betegeknek pedig több mint fele számíthat gyógyulásra. A terápia sikerét jelentősen korlátozza, hogy a gyakori - és esetenként súlyos - mellékhatások miatt a gyógyszereket a betegek egyharmada az optimálisnál alacsonyabb dózisban és/vagy rövidebb ideig kaphatja. További kihívást jelent, hogy a kettős kezelés során alkalmazott készítmények mellékhatásait az új készítmények fokozhatják (különösen anaemia), másrészt új mellékhatások is jelentkezhetnek (például boceprevir esetén ízérzészavar, telaprevir esetén bőrkiütések). Az összefoglaló célja a terápiához kapcsolódó mellékhatások és ezek kezelésének áttekintése a készítmények alkalmazási előírásai, az ezek alapját képező közlemények és a készítményeket használó szakemberek tapasztalatai alapján - abban a reményben, hogy ez segítséget nyújthat a kezelést végző kollégáknak a standard és az új készítmények biztonságos és hatékony alkalmazásához.