A nem szerepe rheumatoid arthritisben / Baka Zsuzsanna [et al.]
Bibliogr.: p. 94-95. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Reumatológia. - ISSN 0139-4495. - 2011. 52. évf. 2. sz., p. 91-95. : ill.
A rheumatoid arthritis (RA) patogenezisében mind genetikai (bizonyos HLA-DRB1-allélek hordozása és a PTNP22 polimorfizmusai), mind környezeti tényezők (dohányzás, fertőzések stb.) szerepet játszanak. A betegségre jellemző a női dominancia, amit a szexspecifikus gének, a kancsal (aszimmetrikus) X-kromoszóma-inaktiváció és a genomiális imprinting mellett a megváltozott nemihormon-arány magyarázhat. RA-es betegekben csökkent az androgének és az ösztron szintje mindkét nemben, míg az ösztradiol emelkedett. Az ösztrogének fokozzák a citrullinációt végző peptidil-arginin-deimináz enzim expresszióját, ami fokozott synovialis citrullinációhoz vezethet. A megváltozott nemihormon-szintek hátterében a szteroidképzés glükokortikoidszintézis irányába történő eltolódása, illetve a szteroid típusú nemi hormonok fokozott perifériás átalakulása állhat. A hormonátalakítást végző aromatáz aktivitása a gyulladásos citokinek hatására fokozódik. A keletkező ösztrogének elősegítik a makrofágok aktivációját (IL-1-termelés) és a fibroblastok proliferációját, ami hozzájárul a synovialis gyulladáshoz. A folyamat circulus viciosusként tarthatja fenn a gyulladást. Összefoglalva elmondható, hogy a megváltozott nemihormon-arány, a szexspecifikus gének, a genomiális imprinting és az X-kromoszóma eltérései magyarázhatják a RA női túlsúlyát.