Az életminőség vizsgálatára a szerzők a Magyarországon is validált SF-36 kérdőívet, a Beck-depresszió-kérdőív (BDI) rövidített 9 tételes verzióját, a W HO általános jóllét kérdőívet (WBI-5) és a Hospital Anxiety Scale-t (HAS) alkalmazták. A szocio-demográfiai helyzet leírására az életkor, a nem, a családi állapot és a gazdasági aktivitásra vonatkozó változókat használták. Az egészségi állapot speciális mutatóiként kezelték a mozgásszervi betegségre, panaszra, a társbetegségekre, illetve a terápiára (gerincműtét, gyógyszerelés) vonatkozó adatokat, valamint a testtömegindexet. Minta: 102, vezető panaszként derékfájást megjelölő beteg, akik az O rszágos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben komplex kezelésben részesültek. A kontrollcsoportot 199, korban és nemben illesztett személy alkotta, akiket a Hungarostudy 2006 országos reprezentatív lakossági egészségfelmérés adatbázisából választottak. A betegek átlagéletkora 57,8 (SD=12,8) év volt. Családi állapot és iskolai végzettség, illetve a hypertonia, diabetes és gastrointestinalis társbetegségek előfordulása szerint a depresszió (BDI), illetve annak mértéke nem mutatott szignifikáns különbséget. A betegek fele (52%) a normál tartományba volt sorolható, több mint egytizedük (12%) viszont a súlyos depresszió tüneteit mutatta. A betegek 75,4%-nak nem volt gerincműtétje, 17,6%-át egyszer operálták, 7,8%-ukat kétszer vagy többször műtötték. A depresszió előfordulása és a műtétek közt összefüggés mutatkozott; nem operáltak 47,4%-a, az egyszer műtöttek 50%-a, a többször műtöttek 62,5%-a volt depressziós. A betegcsoportban mind a szorongás, mind a depresszió átlagértéke szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban (HAS: 7,9 vs. 4,9; BDI: 9,5 vs. 4,4). A betegek W BI-5-skála értéke 15,7 (SD=5,44), a kontrollcsoport eredménye 8,0 (SD=3,9) között a különbség szignifikáns. A derékfájós betegek pszichés állapota jóval kedvezőtlenebb, mint a korban és nemben illesztett lakossági csoporté. Magasabb szorongás és depresszió (48%) jellemzi őket, ami a műtéti beavatkozásokkal összefüggésben növekszik. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a derékfájós betegek relatív műtéti indikációja esetén a depresszió fennállása és mértéke tisztázást igényel. A már krónikus derékfájós betegcsoport kezelésében a depresszióra is nagy hangsúlyt kell fektetni az eredményesség érdekében.