A roma etnikum és az epidemiológiai vizsgálatok kapcsolata szenzitív kérdés a hazai szakirodalomban. Kutatásetikai szempontból nem tilos bárkinek megkérdezni az etnikai kötődését, és azt a kapcsolt adatokkal együtt személyazonosításra alkalmatlan módon feldolgozni. Az egészségi állapotot meghatározó - ma már klaszszikusnak számító - négy tényező megnevezése Marc Lalonde, kanadai egészségügyi és népjóléti miniszter koncepciójára vezethető vissza, amely 1974-ben jelent meg A new perspective on the health of Canadians címmel. A négy tényezőből a humán biológiai azt jelenti, hogy az ember nemcsak társadalmi, hanem biológiai lény is, és az egyes etnikumok eltérő sajátosságai - amennyiben biomedicinálisan relevánsnak bizonyulnak - az orvosi ellátásban és a népegészségügyi programokban sem hagyhatók figyelmen kívül. Jelen közleményünkben azt szemléltetjük, hogy milyen különbségek állapíthatók meg egyes szülészeti paraméterek tekintetében a roma és nem-roma csoportok között. Második lépésben egyaránt mélyszegény romákat és nem-romákat elemezve azt mutatjuk ki, hogy a nevezett szocio-ökonómiai tényező jelenlétében ezek a különbségek lényegében változatlanok maradnak. Meggyőződésünk szerint az egészségügyi (orvosi) dokumentáció, amely számos különleges adatot tartalmaz, a roma etnikumhoz tartozást is biztonságosan képes kezelni. Amennyiben a roma etnikum, mint csoportképző elem elősegíti (vagy egyáltalán lehetővé teszi) népegészségügyi céljaink megvalósítását, semmiképpen nem mondhatunk le a vonatkozó adatok gyűjtéséről.