Cikkünkben egy nyolcéves kislány történetét szeretnénk bemutatni kórházba kerülésétől napjainkig. A gyermek egy évvel ezelőtt autóbusz utasaként szenvedett súlyos alsóvégtag sérülést. A busz felrobbant légrugója a jármű padlózatát átszakítva károsította a kislány bal lábszárát. A többszörös törések és a kiterjedt, roncsolásos szöveti sérülés (ideg-, ér-, izomroncsolódás) következtében a gyermek végtagjának megtarthatósága is veszélybe került. A kialakult súlyos szövődmények, a fellépő hypoxiás állapot, a poszttraumatikus sokk ellenére is, számos műtéti beavatkozást követően az orvosoknak sikerült a végtagot megmenteni az amputációtól. A sürgősségi és intenzív ellátás a Péterfy Sándor u. Kórház-RI és Baleseti Központjában történt, majd ugyanezen intézmény gyermek traumatológiai osztályán folytatódott a kislány korai rehabilitációs kezelése. Két és fél hónappal a sérülést követően, már az otthoni szakápolás keretein belül történtek a gyógytornakezelések. A gyermeknél az elszenvedett trauma és az artériás érsérülés következtében hypoxiás agykárosodás jelei mutatkoztak. Eleinte nem volt kontaktusba vonható, ez a tény jelentősen megnehezítette a munkánkat, a gyermek kooperációs készsége azonban az idő múlásával rohamosan javult. Az osztályon elsődleges feladatunk a kontraktúrák és a decubitus megelőzése, valamint a kislány mobilizálása volt. A gyógytorna foglalkozásokat különböző eszközök segítségével próbáltuk minél színesebbé, és érdekesebbé tenni. Az ideg- és érsérülések miatt a megfelelő lábbeli megválasztása nagy problémát jelentett, és nehezítette a sérült mobilizációját.