Lipidszintcsökkentő kezelés a statinokon túl : a nikotinsav helye a terápiában / Márk László, Paragh György
Bibliogr.: p. 212-213. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2011. 9. évf. 4. sz., p. 208-213. : ill.
A statinok, mint gyógyszercsoport, az utóbbi másfél-két évtized alatt a kardiovaszkuláris prevenció egyik legfontosabb gyógyszercsoportja lett. Tanulmányok sora igazolja a kardiovaszkuláris eseményekre és az összhalálozásra kifejtett kedvező hatásukat, és ezt megerősítette a közel 130 ezer beteg adatait elemző Cholesterol Treatment Trialist Collaboration (CTTC) metaanalízis. Az LDL-koleszterinszint csökkentésében a statinok hatását jelentősen tudja erősíteni az ezetimibbel való kombináció. Ugyanakkor nem felejtkezhetünk meg arról, hogy a mai lipidcsökkentő kezelési gyakorlatban az LDL-koleszterinszint célértékének elérése után törekedni kell a reziduális lipid kockázat csökkentésére is, azaz a HDL-koleszterin és a trigliceridszintek optimalizálására. Erre az elsőnek választandó, elsődlegesen az LDL-koleszterinszintre ható, statin (vagy statin+ezetimib) mellé adott fibrát vagy nikotinsav alkalmas. A nikotinsav (niacin) már öt évtizede szerepel a lipidcsökkentő terápiában, de kedvező lipidmoduláló hatásai ellenére nem sikerült jelentős szerepet nyernie. Az elhúzódó felszívódású (ER) formája az ezetimibhez hasonló hatékonysággal csökkenti az LDL-C-szintet, valamint jól emeli a HDL-koleszterin- és csökkenti a trigliceridszintet, ami a kardiovaszkuláris halálozás redukciójában is realizálódik. Elterjedését a gyakori kivörösödés (flushing) előfordulása akadályozza, amit jelentősen csökkent az új kifejlesztésű laropiprant, a niacin által indukált vazodilatációban szerepet játszó prosztaglandin D2 DP1 receptor erős és szelektív antagonistája.