Az immunmediált neuropathiák a többi polyneuropathiától elkülönített tárgyalását az indokolja, hogy ezeknek a betegségeknek természetes lefolyása súlyos következményekhez, egyes kórképekben az életet közvetlenül fenyegető állapot kialakulásához vezethet. Ugyanakkor ma már egyre hatékonyabb kezelési lehetőségekkel rendelkezünk, az időben megállapított helyes diagnózis, a jól választott kezelés megfelelő életminőség elérését, gyakran teljes gyógyulást eredményezhet. Ritka betegségekről van szó, és az egyre gyarapodó variánsok is nehezítik felismerésüket. A diagnózis ma is a klinikai jellegzetességek pontos ismeretén alapul, de a helyes klasszifikációban támaszkodhat a klinikus a neurofiziológiai és a laboratóriumi, elsősorban liquorvizsgálatok eredményeire. Az akut immunmediált neuropathiák klasszikus képviselőjének, az ascendáló bénulással járó demyelinisatiós típus klinikai ismérveinek leírását az újabban megismert axonalis, regionális és funkcionális variánsok jellemzőinek összefoglalása követi. Még ma sem kellő számban kerülnek diagnosztizálásra a krónikus immunmediált demyelinisatiós polyneuropathiák. A közlemény nemcsak a "klasszikus" formát taglalja, hanem megismertet az itt is egyre gyarapodó speciális variánsokkal (Distalis Szerzett Demyelinisatiós Szenzoros Polyneuropathia, a Lewis-Sumner-szindróma), a multifokális motoros neuropathiával és a paraproteinaemiákhoz társuló neuropathiákkal. A vasculitises neuropathiák szisztémás és nem szisztémás vasculitises csoportra oszthatók. Progresszív, fájdalmas szenzomotoros mononeuropathiaként kezdődik, jellegzetes klinikai képe a mononeuritis multiplex. A szisztémás vasculitisekhez társuló esetekben a szervspecifikus tünetek terelhetik a helyes irányba a figyelmet. A paraneoplasiás folyamatok közül a szubakut szenzoros neuropathia és a szubakut szenzoros neuronopathia tartozik az immunmediált neuropathiák közé, amelyek leggyakrabban tüdőrákhoz társulnak.