A vizsgálat célja: A szerző felmérte a tüdőonkológiai osztályon kezelt és az ambulancián megjelent tüdőrákos betegek körében a depresszió előfordulását, a kialakult depresszió súlyossági fokát, továbbá vizsgálta a betegek coping mechanizmusát a társas támogatottság tükrében. Vizsgálati módszerek és minta: Kérdőíven alapuló kvantitatív felmérés, keresztmetszeti, kényelmi mintavételi eljárással, melyben a minta végleges elemszáma a=104 fő. Eredmények: A korábbi hasonló vizsgálatokkal összevetve hasonló eredményeket kapott a szerző, bár a tüdőrákos betegeknél jóval magasabb depressziós értéket tudott kimutatni. A társas támogatottság tüdőrákos betegeknél is védőfaktornak bizonyult, de a vizsgálat szerint nem csak a támogatás minőségének, hanem mennyiségének is szerepe van. Következtetések: A magas depressziós értékek következtében tüdőrákos betegeknél is szükséges lenne rendszeres pszichológiai, pszichiátriai konzultációk megszervezésére, önsegítő csoportok létrehozására, melyek segítséget jelentenének a depressziós tünetek enyhítésében, és az adaptív megküzdési módok kialakításában.