A vizsgálat célja: A szerzők célja volt a különböző decubitus rizikófelmérőskálák hatékonyságának és érzékenységének vizsgálata, valamint az kapott eredmények összehasonlítása más kutatásokkal. Vizsgálati módszer és minta: A vizsgálat retrospektív leíró kutatással is kiegészült, ápolási dokumentáció és kórlap felhasználásával. A BMKT Pándy Kálmán Kórház 3 fekvőbeteg osztályán (Stroke Osztály, Krónikus Belgyógyászat, KAITO) decubitus rizikófelmérést végeztek 2010. november 01. és 2011. március 31. között a betegek felvételekor, állapotváltozáskor és távozáskor 3 féle skála (Bővített Norton, Braden, Knoll) segítségével, ugyanannál a betegnél, mindhárom skálával, azonos időpontban. Eredmények: A szenzitivitás a Bővített Norton skála esetén osztályonként 100-100-75%, a Braden skálát alkalmazva 60-40-50% volt, míg a Knoll skála mindhárom osztályon 100%-ban volt. A specificitás kapcsán a szerzők megállapították, hogy rendkívül magas az álpozitív esetek száma ha a szűrést a Bővített Norton- és Knoll skálákkal végezték. A Braden skála hozta a legkevesebb álpozitív esetet, viszont az érzékenységi vizsgálaton alul maradt a másik két skálával szemben. Következtetés: Gyakorlati tapasztalatként megállapításra került, hogy a sok álpozitív eset miatt a dokumentáció kitöltése kötelező, aminek következtében a betegre fordítható idő csökken. Továbbá a szerzők hangsúlyozzák az országos szinten egységes decubitus rizikóskálák alkalmazását, mely az összehasonlíthatóságot segíti.