Az autoimmun ízületi megbetegedések, különösen a reumatoid artritisz patomechanizmusának vizsgálata során manapság egyre nagyobb figyelem kíséri a glikobiológia és a poszttranszlációs autoantigén módosítások folyamatait. Ez egyáltalán nem meglepő, ha a betegség célpontját képező hialinporc felépítését tekintjük, hiszen alapállományának felépítésében számos glikoprotein és proteoglikán vesz részt. Az ízületben zajló lokális események és immunológiai válaszreakciók rendkívül érzékenyek a "cukrozottsági" mintázat megváltozására, akár a szénhidrát-komponensek felviteléről (glikoziláció) vagy eltávolításáról (deglikoziláció) van szó. A mintázat kialakításáért pedig igen bonyolult, komplexen szabályozott, részleteiben még nem ismert glikozilációs/deglikozilációs folyamatok lehetnek felelősek. Megismerésük fontosságát sürgetik az utóbbi évek egyre nagyobb számban megjelenő glikobiológiai vonatkozású eredményei. A glikomika területének fejlődése ugyanis nemcsak a betegségek patogenezisének jobb megértéséhez járulhat hozzá, de számos új terápiás célpontot, terápiás szert vagy akár betegségmarkert adhat a kezünkbe, mellyel az autoimmun megbetegedések korszerűbb és hatékonyabb kezelése válhat valóra.