Napjainkra a gyermekkori rosszindulatú daganatos megbetegedések többségükben gyógyíthatóvá váltak. Ennek köszönhetően egyre inkább előtérbe kerül a tartósan túlélő betegekben a kezelés okozta mellékhatások vizsgálata. A DEOEC Gyermekgyógyászati Intézet Gyermekhematológiai-Onkológiai Tanszék fekvőbetegosztályán és járóbeteg-szakrendelésein vizsgáltuk a daganatos betegségből gyógyult, tartós túlélők életminőségét befolyásoló egészségmutatókat. A komplex gondozás részeként kiemelt figyelmet fordítottunk a nefrotoxicitásra, a csontanyagcserére és a kardiovaszkuláris eltérésekre. A daganatos betegségből gyógyult, tartós túlélők számára érzékeny és költséghatékony diagnosztikus algoritmusokat dolgoztunk ki, amelyek nemcsak a betegek állapotának pontos felmérését teszik lehetővé, hanem megszabják szekunder és tercier prevenciós teendőinket is. Megállapítottuk, hogy a daganatellenes kezelések - köztük egyes szupportív terápiás beavatkozások is - a betegek jelentős hányadában rontják a glomerulus- (10%) és tubulusfunkciókat (37%), megbontják a csontépülés és -lebontás egyensúlyát (69%) és növelik a kardiovaszkuláris rizikót (62%). Adataink összhangban állnak a nemzetközi szakirodalom megállapításaival, illetőleg kiegészítik és pontosítják azokat. Összegezve: kiemelten fontos szempontnak tartjuk, hogy a nagy kockázatú daganatbeteg gyermekek kezelésének megtervezése úgy történjék, hogy a daganatellenes terápia hatékonyságának megőrzése mellett minimalizáljuk az életminőséget rontó szövődmények gyakoriságát és súlyosságát. Ennek a célnak a megvalósításához kíván segítséget nyújtani a "debreceni modell".