A radiosynoviorthesis (RSO) az 1950-es évek óta ismert eljárás az akut és elsősorban a krónikus gyulladásos ízületi megbetegedések kezelésére. A kis mennyiségű béta-sugárzó kolloid beinjekciózása az ízületbe átlagosan 70-100 Gy sugárdózist ad le az ízületi hártyára, és ezáltal a proliferativ szövet elpusztul, a gyulladást okozó sejtek nekrotizálódnak, fibrózis indul és a klinikai tünetek visszahúzódnak. Ahhoz, hogy a radionuklidok az ízületi üregben maradjanak, és a nyirokkeringés minél kisebb mennyiségben szállítsa el távolabbi szervekbe, a béta-sugárzó radionuklidok kolloidális (vivőanyaggal kombinált) formában kerülnek beinjekciózásra. Az esetek 40-80%-ban a fájdalom, a duzzanat, a vízömleny és a mozgáskorlátozottság nagymértékben javul. Rheumatoid arthritisben (RA) és társbetegségeiben, valamint a hemophiliás arthropathiásak (HA) kezelésében 60-80%-os sikerről számolnak be a nemzetközi irodalomban.