A magas vérnyomás, társulva az egyéb klasszikus (obesitas, diabetes, dyslipidaemia, dohányzás) és újabb rizikótényezőkkel, változatlanul a legfőbb oka a szív-érrendszeri megbetegedéseknek, melyek az egyre korszerűbb, könnyen hozzáférhető terápiás útmutatók és egyre szélesedő gyógyszer-paletta ellenére vezetik a hazai morbiditási és mortalitási statisztikákat. Közismert, hogy a vérnyomásértékek alapján történő kategorizálás (pl. I., II., III. stádium) keveset mond az adott hypertoniás egyén teljes szív-érrendszeri veszélyeztetettségéről, sőt az enyhe vagy középsúlyos hypertonia kifejezés félrevezető is lehet, hiszen nem automatikusan és feltétlenül jelent kis vagy közepes kardiovaszkuláris rizikót az adott vérnyomásérték. Kiemelten hangsúlyozni kell, hogy egy-egy vérnyomásérték, essék bármelyik kategóriába is, a globális szív-érrendszeri kockázatbecslésnek csak egy eleme, nem kerülhető ki a teljes rizikófelmérés, melynek alapvető eleme az egyéb rizikófaktorok, de még inkább a tünetmentes (preklinikus) célszerv-károsodások keresése, vizsgálata, mert ezek jelenléte vérnyomásértéktől függetlenül nagy/nagyon nagy rizikót jelent az adott egyén számára. Természetesen ennek értelmében a terápia megválasztás sem csupán a vérnyomásértéktől függ, a teljes veszélyeztetettség, az elérendő célérték határozza meg a kezelés intenzitását.