Az angiológia elnevezés magába foglalja az artériák, vénák és nyirokerek elváltozásaival foglalkozó tudományt. Statisztikai adatok szerint csaknem minden országban jelentős a vénabetegek száma. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy hosszú évtizedekig az érdeklődés középpontjában a vénás kórképek álltak, s számos phlebologiai társaság is megalakult. A hazai és nemzetközi konferenciák igyekeztek a vénabetegségek ellátásában rendező elveket létrehozni. Ennek eredményeképpen a diagnosis, therápia, gondozás elveinek rögzítésére ajánlások, guide-lineok protokollok kerültek összeállításra. A vénás kórképek egységes besorolására 1994-ben a hawai-i konferencián került sor. Itt alkották meg az ún. CEAP osztályozást, mely a Clinikum, Etiologia, Anatomia, Pathofiziologia kezdőbetűiből képzett betűszót jelenti. Leggyakrabban a C jelölést alkalmazzuk, mely a 0-tól 6-ig, a tünetmentestől az ulcus crurisig jelöli a különböző klinikai formákat. A betűszó többi tagja inkább experimentalis célt szolgáló meghatározást nyújt. A 2006-ban megrendezett Amerikai Vénás Fórum, majd a 2009-ben Barcelonában tartott Európai Vénás Fórum a nomenklatura finomítását kezdeményezte. Az idült vénás betegség (CVD-chronic venous disease) fogalmának bevezetésével egy tágabb kört határoztak meg, melynek súlyosabb formája lenne a billentyűelégtelenséggel járó, bőrelváltozást, esetleg fekélyt is jelző krónikus vénás insufficientia (CVI-chronic venous insufficiency). A vénás kórképek elnevezése, csoportosítása magával hozta a diagnosztika, therápia, prevencio újragondolásának igényét. A 2009-ben Monacoban tartott phlebologiai konferencia, melyet az Union Internationale de Phlebologie szervezett, számos újdonságot, tanulságos gondolatot rögzített.