Az emberi kórokozó vírusok jelenléte a felszíni vizekben már évtizedek óta ismert, hazánkban mégis kevés víruskimutatásra irányuló vizsgálat folyik. A vírusokat a fertőzött humán populáció üríti a szennyvízbe, majd ennek közvetítésével a nem megfelelő szennyvízkezelés következtében a felszíni vizekbe kerülnek. A vízzel terjedő vírusok rekreációs célú vagy ivóvíz készítésére történő felhasználás során fertőzhetnek, elsősorban gyomor-bélgyulladás, ill. légúti megbetegedés kialakítására képesek. Célunk a vízzel terjedő fertőzésekkel kapcsolatba hozható egyes vírus csoportok, humán adenovírus, calicivírus és enterovírus kimutatása volt magyarországi felszíni és fürdővizekben. Az első kísérleteket 2006 nyarán végeztük és eddig összesen 94 vízmintát (80 folyóvíz és 14 mesterséges fürdővíz) vizsgáltunk az ország minden tájáról. Az egyenként 10 L vízminta koncentrálása membránfilterrel, üveggyapottal, vagy párhuzamosan mindkét adszorbenssel történt. A megtapadt vírusrészecskéket húskivonattal oldottuk le és pelyhesítést követően centrifugálással ülepítettük. A mágneses szilikagyöngy technikával kivont nukleinsav koncentrátumból vírus specifikus PCR-rel történt a kimutatás, amelyet néhány esetben szekvenciaanalízissel erősítettünk meg. Az alkalmazott módszerek megbízhatóságát ismert mennyiségű adenovírus és ECHO11 törzzsel elegyített csapvízzel ellenőriztük. A víruskimutatás mellett a klasszikus vízmikrobiológiai indikátorok mennyiségét is meghatároztuk. A vízminták több mint a fele (56 minta) tartalmazott adenovírust: 29/33 Duna, 17/36 Tisza, 1/2 Sebes-Körös minta, 9/14 medencés fürdővíz, illetve a harmada (30 minta) volt pozitív. Calicivírusra: 21/33 Duna, 2/36 Tisza, 7/14 medencés fürdővíz. Enterovírust eddig egy mintából sem sikerült kimutatni. A két koncentrálási technika közül az üveggyapot bizonyult hatékonyabbnak, feltehetően a nagyobb aktív felületnek köszönhetően. A vízminta feldolgozása is egyszerűbben kivitelezhető ezzel a módszerrel. A mikrobiális indikátorok koncentrációi a szennyvízterheltség mértékét tükrözték, legtöbbször átfedést mutatva a vírusjelenléttel, de nem tették lehetővé a vírusjelenlét előrejelzését. A vírusok mennyiségi meghatározása pontosabb képet adhat a vírusok jelenlétéből adódó tényleges kockázatról.