A klasszikus evészavarok (különösen az anorexia nervosa) magas halálozási aránnyal jellemezhetők. Ennek oka egyrészt a testi szövődményekben, másrészt az öngyilkosság gyakoriságában rejlik A komorbid zavarok, mint a depresszió vagy a kényszeresség, fokozhatják a mortalitást. Az evészavarok egyes típusaiban megjelenik az önpusztítás, s háttérdinamikájukban a lét-nemlét, az élet és halál kérdései szomsan összekapcsolódnak. A zavar a halállal való dacolásnak tekinthető, amikor is a test és a testi szükségletek legyőzésének, az idő megállításának vágya jelenik meg. Mint ahogy az evészavarok esetében általában, a halállal kapcsolatban is előtérbe kerülnek a kényszeresség egyes aspektusai. Az evészavar tüneteihez hasonlóan a kényszerek is az elveszített kontroll pótlását igyekszenek betölteni. A kényszerek egyféle látszólagos kontrollt jelentenek. Egyes egzisztencialista elképzelések szerint a világ kontroll alá vonási kísérletének a célja a halálszorongás csökkentése, s ez jelenik meg a tünetképződésben. Az evés, a halál és a kényszeresség szintén számos közös szálon összefut. Ennek bizonyítékait igen korai írásokban is megtalálharyuk valamint vallási-babonás vonatkozásai is fellelhetőek.