A csontritkulás a lakosság 9%-át érinti Magyarországon. Mindez közel 100 000 osteoporoticus csonttörést eredményez évente, amelyek közül a csípőtáji törések egy éven belüli közvetett mortalitása meghaladja a 35%-ot. Az osteoporosis közvetlen költségei éves szinten elérik a 25 milliárd forintot. Érthető, hogy a törési kockázat bárminemű költséghatékony csökkentése, az életminőség javításán túl, jelentős anyagi előnyökkel is jár. Erre a célra számos gyógyszer áll rendelkezésünkre napjainkban. Az osteoporosis gyógyszeres kezelésének középpontjában jelenleg a biszfoszfonátok állnak, amelyek erős antireszorptív tulajdonságúak, így a gyors csontvesztést és a törékenységet hatékonyan mérséklik. A közelmúltban regisztrált denosumab a RANK-ligandot semlegesítő hatásával éri el ugyanezt, azonban a kétféle hatóanyag között számos különbség fedezhető fel. A stroncium egyedülállóan új szintre állítja be a csontanyagcserét, azáltal a nem gyors csontvesztő, de fokozott törési kockázatú betegeknél is hatékony kezelési mód lehet. A kifejezetten súlyos vagy más kezelésre nem reagáló osteoporoticus betegek kezelésére pedig jól bevált a tisztán anabolikus teriparatid. Bizonyos esetekben a női hormonpótlásnak, a raloxifennek, a tibolonnak és a kalcitoninnak is van helye a csontritkulás terápiájában.