Szerzők a 70 éves vagy annál idősebb betegekben és a fiatalabb korosztályban végzett percutan nephrolithotomiák eredményességét és szövődményeit vizsgálták. Az 1. csoportba azok a percutan vesekőeltávolításon átesett betegek tartoztak, akik legalább 70 évesek voltak (n=223). A 2. kontrollcsoportba sorolták azokat a 20-50 év közötti betegeket, akikben szintén percutan nephrolithotomia történt (n=245). Az urolithiasis mellett az 1. csoportban társult betegség 221 betegben (99%), míg a 2. csoportban összesen 48 betegben volt jelen (19,5%). A vizsgálat során összehasonlították a műtététek eredményességét és az azt befolyásoló különböző rizikófaktorokat a két csoportban. Az eltávolított kövek átlagos nagysága 18,7+-10,3 mm volt az 1. csoportban, és 18,8+-11,9 mm a 2. csoportban. Az 1. csoportban az esetek 80%-ában, a 2. csoportban a betegek 87%-ában végeztek sikeres kőeltávolítást az első műtét során. Az 1. csoportban 45 alkalommal, míg a 2. csoportban 32 esetben maradt vissza reziduális kő. A reziduális kő jelenléte gyakoribb volt öntvénykő fennállásakor. Az 1. csoportban az átlagos műtéti idő 38+-27 perc, míg a 2. csoportban 37+-20 perc volt. A kőeltávolítást követően a kórházban eltöltött napok száma átlagosan 6,0+-4,0 nap volt az 1. csoportban, és 4,8+-2,0 nap a 2. csoportban. A hospi­tali­zá­ció időtartama szignifikánsan hosszabb volt az idős betegekben (p<0,001). A perioperatív idő­szak­ban szövődmény az 1. csoportban 21, míg a 2. csoportban 9 esetben alakult ki. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a percutan nephrolithotomia sikeresen és biztonságosan alkalmazható az idős betegekben is, bár szövődmények gyakrabban fordultak elő. Az 1. csoportban kőmentességet az esetek 80%-ában, míg a 2. csoportban a betegek 87%-ában értek el. A műtéti időtartamban nem volt lényeges különbség a két csoport között, míg a hospitalizáció időtartama szignifikánsan magasabb volt az idős betegcsoportban.