A XV. században az orvosok és a gyógyszertárak csak kézzel írott, másolt receptkönyveket használtak. A könyvnyomtatás kezdetén azonnal népszerű lett a receptgyűjtemények kiadása is, amelyek eltérő szerkezetű és eredetű gyógyszeres vagy orvosi könyvekben jelentek meg, mintegy a hivatalos gyógyszerkönyvek előfutáraként. A "Szegények patikája" (Medicina Pauperum) címmel a XVI. századtól kezdve jelentek meg olyan könyvek, amelyek a művelt emberek segítségére szolgáltak, hogy magukat és az udvarnépet, cselédséget, környezetüket betegség esetén elláthassák. Az első, kimondottan a "Medicina Pauperum" témakörébe, műfajába tartozó mű ismereteink szerint magyarul 1660-ban jelent meg, és az eddigi források, dokumentumok, illetve kutatások alapján csak töredékesen maradt fenn, "Szegények patikája" címmel, ismeretlen szerzőtől. A ritka véletlen bekövetkezett, és az elveszettnek hitt "könyv" előkerült kéziratos, "másolt" formában, 97×139 mm méretű, kenderzsineg bordákra fűzött, körülvágott, kötetlen állapotban. A töredékként ismert nyomtatott könyv hiánytalanul, kézírásban maradt ránk, összesen 318 oldalon, hét jól elkülöníthető részből állva. A kutatások alapján feltételezhető, hogy a szerző a Nagyszombaton dolgozott és élt Johann Misch Astrophilus. Az iniciálé és a cifrák, valamint a betűtípusok és a vízjel vizsgálata alapján feltételezhető, hogy az eredeti könyvet a lőcsei Brewer-nyomdában nyomtatták. A kézirat bekötésre került. A további széles körű kutatáshoz hasonmás kiadás készül az eredeti digitalizálásával és nagyításával, számozott példányokban.