Kína az elmúlt másfél évtizedben globális szinten megkerülhetetlen tényezővé vált, amit jól érzékeltet gazdaságának folyamatosan közel két számjegyű bővülési mutatója. Ez a hatalmas gazdasági potenciál törvényszerűen expanzív politikai és gazdasági viselkedést generál és támogat. Mára nyílt titok, hogy a kínai kultúrpolitika egyikfő törekvése az, hogy a kelet-ázsiai térségben két évtizeden belül a mandarin kínai dialektust sikerüljön a vezető kommunikációs csatorna rangjára emelni. Bár bizonyos szempontból a kínai már ma is világnyelv, sajátos paradoxon, hogy éppen a nyelvi barrier nehezíti talán leginkább a kínai tudományos és kutatási eredmények nemzetközi meg- és elismerését. Ugyanakkor Kína nem csupán regionális szinten igyekszik befolyását folyamatosan erősíteni, hanem globális léptékben is. Befolyása erősítésére nem csupán a diplomáciai utakat használja fel, hanem a gazdasági kapcsolatokban rejlő potenciált is. Ráadásul ehhez az unikalitása miatt gyakorlatilag mindig és mindenhol piacképes kínai kultúrkincs révén szinte kimeríthetetlen forrásokkal rendelkezik.