A karcinogenézis elméleti alapjait 1927-ben kezdték körvonalazni, amikor felfedezték, hogy az ecetmuslica génállományában változások (mutációk) következnek be a röntgensugarak hatására. Az 1950-es évekre egyértelművé vált, hogy a génállomány más karcinogénekkel is befolyásolható, és rosszindulatú irányba való elfajulása előidézhető. 1975-ben az Ames-teszt igazolta, hogy számos karcinogén anyag I mutagenézist idéz elő. Ezek a karcinogének vagy non-genetikus úton, vagy a DNS-re hatva váltják ki a rákos elfajulást. Louis Pasteur és Robert Koch a XIX. század végén, majd Peyton Rous 1910-ben kezdte el kutatásait a szarkóma vírusokkal. Bár a leggyakoribb rosszindulatú daganatok az epithelialis sejtekből indulnak ki, cikkünkben áttekintjük a négyféle szövettani malignitást: az epithelialis, a mezenchimalis, a hematopoeticus és a neuroectodermalis malignus daganatok kialakulási dinamikáját. Szövettani képeken is érzékeltetjük a normál és a daganatos szövetek dinamikáját.