A neuroophthalmologia olyan diagnosztikai határterület, amely az ideggyógyászati, idegsebészeti és neurológiai szövődményekkel járó szisztémás megbetegedések szemtüneteit vizsgálja. A látópályarendszert tápláló artériák (akárcsak az agytörzset tápláló érhálózat is) anasztomózisok nélküli végartériák (ún. "kiserek"), ezért a szemkeringési betegségek (ocularis stroke) jelzői, sőt előjelzői lehetnek az induló vagy már zajló agyi keringési megbetegedéseknek. Az ún. ocularis stroke szindrómái etiopatomechanizmus szempontjából összefüggésbe hozhatók a cerebro- és cardiovascularis eltérésekkel, mivel klinikai jelei előjelzői vagy részesei lehetnek egy kezdődő vagy már zajló szisztémás keringési zavarnak. Az "ocularis stroke" fantázianév, amely a látórendszer keringési megbetegedéseit okozó klinikai tünetcsoportokat foglalja magában. Az ocularis stroke többnyire markáns látásfunkció-vesztéssel indul, aminek minél koraibb fázisban való felismerésével és a patofiziológia adekvát kezelésével kíséreljük meg a látásfunkciókat megmenteni. Az "ocularis stroke" fájdalmatlanul, rövid idő (percek, órák) alatt, többnyire visszafordíthatatlanul alakul ki, egyoldali, és idővel a társszem teljes mértékű látásvesztését eredményezheti. Az esetek többségében a centrális látás sérül elsődlegesen, ami a közeli munkát, olvasást lehetetleníti el. Mivel az ocularis stroke része egy szisztémás cardio- és/vagy cerebrovascularis megbetegedésnek, az etiológia-specifikus kezeléssel nemcsak a társszem látásvesztését előzhetjük meg, de a szisztémás thromboembolisatiót is.