Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=98033
MOB:2011/3
Szerzők:Gadó Klára; Demeter Judit; Várnai Katalin; Kicsi Dóra; Nagy Zsolt; Sátori Anna; Bekő Gabriella; Domján Gyula
Tárgyszavak:MYELOMA MULTIPLEX; THROMBOSIS
Folyóirat:Hematológia - Transzfuziológia - 2011. 44. évf. 1. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/2068/2068-overview.xml]


  Haemostasiszavarok myelomában / Gadó Klára [et al.]
  Bibliogr.: p. 61. - Abstr. hun., eng.
  In: Hematológia - Transzfuziológia. - ISSN ISSN 1786-5913, eISSN 0324-7309 . - 2011. 44. évf. 1. sz., p. 57-61.  : ill.


Myelomában gyakran megfigyelhetők a haemostasis rendellenességeinek laboratóriumi jelei. A tumoros betegségek önmagukban, valamint az alkalmazott terápia következtében fokozott thrombosiskockázatot jelentenek. Fontos tehát a diagnózis felállításakor a beteg hemosztazeológiai vizsgálata. A munkacsoport az MGUS-ban és kezeletlen myelomás betegeken előforduló véralvadási eltérések közötti különbségeket vizsgálta, és arra is választ kerestek, hogy a kemoterápia során hogyan változnak a véralvadási paraméterek. 10 MGUS és 39 myelomás betegen vizsgálták az alvadási faktorok, természetes antikoagulánsok mennyiségét, az antifoszfolipid antitestek jelenlétét, a haemostasis aktivációs markereit, a thrombophiliát okozó génmutációkat, valamint a fibrinolysis eltéréseit. MGUS-ban szignifikáns eltérés a véralvadás laboratóriumi paramétereiben nem mutatkozott. Myelomás betegeken jelentős arányban emelkedett von Willebrand-faktor-szintet detektáltak, melyet VIII. faktor szintjének emelkedése nem kísért. A von Willebrand-faktor antigén szintje korrelált a betegség súlyosságával, valamint legkifejezettebb volt a dexamethasonnal és thalidomid kombinációval kezelt betegek esetében. Myelomás betegeken a plazminogénaktivátor emelkedett szintje a fibrinolysis csökkent voltát jelzi. A haemostasis aktivációs markereinek (protrombin fragment 1+2, trombin-antitrombin komplex, D-dimer) emelkedett koncentrációját mutattuk ki a myelomás betegek 45%-óban. Klinikailag detektált mélyvénás thrombosis egy betegen fordult elő. Az eredmények alátámasztják a dexamethasont és thalidomidot tartalmazó kombinációs kezelés mellett alkalmazott alvadásgátló kezelés klinikai jelentőségét. A kezelés megkezdése előtt végzett haemostasisvizsgálatok, valamint a thrombosis egyéb rizikófaktorai és a választandó antimyelomás terápia együttesen határozza meg a thromboprofilaxissal kapcsolatos döntéshozatalt. A döntés mindig egyéni mérlegelést igényel.