A myeloma multiplex mind a klinikai megjelenés, mind a kezelésre adott válasz és prognózis tekintetében heterogén kórkép. A kezelés helyes megválasztásához és a várható terápiás előny megítéléséhez a diagnózis felállításakor gondos állapotfelmérés és a prognosztikai markerek rögzítése szükséges. Retrospektív tanulmányunkban a 2008. és 2009. évben az északkelet-magyarországi regionális hematológiai osztályon myeloma multiplex miatt kezelésbe vett 44 beteg klinikai adatait, rizikófaktorait, a diagnosztikus lehetőségeket, az alkalmazott kezelési protokollokkal elért terápiás válaszokat értékeljük a prognosztikai mutatók tükrében. Az indukciós kezelésekkel (19 bortezomibalapú, 24 hagyományos kemoterápia) 16% komplett, 47% parciális választ sikerült elérni, míg a betegek 16%-a nem reagált kellően a kezelésre. A második vonalban használt protokollokkal (20 bortezomibalapú, 2 egyéb kemoterápia, 3 autológ őssejtátültetés) ez az arány 20%, 45%, illetve 20% volt. Különös hangsúlyt kap a szupportív terápia (az infekciók megelőzése és eredményes kezelése) és az új típusú szerek (bortezomib, thalidomid) mellékhatás-profilja (polyneuropathia).