Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=98008
MOB:2011/3
Szerzők:Máthé Csaba; Bohács Anikó; Duffek László; Lukácsovits József; Komlósi Zsolt; Szondy Klára; Horváth Ildikó; Müller Veronika; Losonczy György
Tárgyszavak:TÜDŐ DAGANATAI; CARCINOMA; DIABETES MELLITUS
Folyóirat:Medicina Thoracalis - 2011. 64. évf. 1. sz.
[https://www.tudogyogyasz.hu]


  Cardiovascularis betegségben és diabetes mellitusban szenvedő tüdőcarcinomás betegekben fokozódik a cisplatin nephrotoxikus hatása / Máthé Csaba [et al.]
  Bibliogr.: p. 41. - Abstr. hun., eng.
  In: Medicina Thoracalis. - ISSN 0238-2571. - 2011. 64. évf. 1. sz., p. 33-41. : ill.


Előrehaladott életkorú tüdődaganatos betegekben fokozott lehet a cisplatin (cp) nephrotoxikus mellékhatása, mert gyakoriak azok a társbetegségek, melyek a veseszövet gyorsult öregedését vonják maguk után. Ennek igazolása érdekében összehasonlítottuk a cpnephrotoxicitás előfordulását társbetegségmentes (TM), illetve hypertoniában és ischaemiás szívbetegségben - cardiovascularis betegségben (CV) -, valamint diabetes mellitusban (DM) és ischaemiás szívbetegségben (ISZB) (DMISZB) szenvedő tüdődaganatos betegek között. Első vizsgálatunkban 38 tüdőrákos, fiziológiás szérumkreatinin-koncentrációjú ([kreat]) betegben 99mTc-DTPA clearance módszerrel megmértük a glomerularis filtrációs rátát (GFR). Ezután 242 tüdődaganatos beteg adatainak retrospektív elemzésével megvizsgáltuk a nephrotoxicitás előfordulását 1-4 ciklus cp-kezelés után. Valamennyi beteg cp-kezelés előtti [kreat]-ja a referenciatartományon belül volt. A becsült GFR-t a kreatinin clearance (Ckreat) értékkel számoltuk. Első vizsgálatunk eredményei szerint a kezelés előtt mért GFR (átlag +- SE) 98,6 +- 4,6 ml/perc/1,73m2 volt azokban a betegekben, akikben a kezelés után azotaemia nem alakult ki (n = 15), szemben a másik csoporttal (n = 23), akikben a cp-kezelés előtti GFR alacsonyabb (73,51 +- 4ml/perc/1,73 m2) volt (p < 0,05) és kezelés után azotaemia lépett fel. A retrospektív vizsgálat azt igazolta, hogy cp-nephrotoxicitás a TM csoport tagjai között (n = 80) 7,5%-ban, a CV csoportban (n = 110) 20,9%-ban, míg a DMISZB csoport betegei között (n = 52) 30,8%-ban fordult elő. Klinikánk onkoteamje által szükségesnek tartott további cp-kezelésből nephrotoxicitás miatt kiesett a TM betegek 14%-a, a CV betegek 38%-a és a DMISZB betegek 75%-a. A CV és DMISZB társbetegségekkel kapcsolatos nephrotoxicitás-veszélyt nem jelezte előre a cp előtt mért [kreat]. A cp előtti Ckreat azonban rendre szignifikánsan alacsonyabb volt a kezelés után azotaemiássá váló csoportokban. Eredményeinkből levonható az a következtetés, hogy 1) tüdőrákos betegeink jelentős arányban olyan társbetegségekben szenvednek, melyek a [kreat]-t még nem fokozzák, de a vesefunkciót csökkentik és a cp-nephrotoxicitás fokozódását vonják maguk után; 2) [kreat]- meghatározással nem, de a Ckreat kiszámolásával megbecsülhető a cp-nephrotoxicitás fokozott volta.